Amikor egy világnyi szív egyként dobban

Az egész világot letarolta a koronavírus. Azonban pusztító egészségügyi és gazdasági hatásai mellett, egy igazi csodát is hozott magával: az emberi összefogást. Világszerte segítik egymást az emberek, és hálájukat fejezik ki azoknak, akik nap nap után vállvetve harcolnak a vírussal. Felemelő pillanatok, melyekre nagy szükség van.

Én kocka vagyok, azt hiszem…bírtam mindig a futurisztikus, sci-fi filmeket, a mi lesz velünk ha… típusúakat. A legközelebb azok álltak a szívemhez, melyek egy új világrendet festettek le, melyben nincsenek országok, se tartományok, királyok vagy elnökök. Csak az emberiség van. Aki nézett Star Treket, tudja, hogy ott a mi lakhelyünk a Bolygók Egyesült Föderációja, vagy hogy a Függetlenség napja második részében már egységesen, Föld bolygóként lépünk fel az idegenek ellen. De aki ezekről lemaradt, az is biztosan látta az Armageddon ikonikus pillanatait, amikor a világ nagy városaiban és egy emberként imádkoznak, és reménykednek a küldetés sikerében. Mind, együtt, nyelvre, bőrszínre és gps koordinátára való tekintet nélkül. Lélekemelő percek, drámai zenével.

Most zene nincs, de talán nem túlzás azt állítani, hogy hasonló dolog zajlik a világunkban, éppen most, ezekben a percekben. A sok fájdalmon, félelmen és pánikon túlra nézve, megláthatjuk, hogy ez a vírus jó dolgokat is hozott az életünkbe. Hogy a bolygónk vehet egy óriási levegőt, az külön cikket érdemel. De olyan helyzetbe kerültünk, amilyenben még soha nem voltunk, még csak hasonlóban sem, hiszen annak idején a pestis nem jutott el hetek alatt a világ minden eldugott kis szegletébe.

Az ember arról híres, hogy jól alkalmazkodik és most sincs ez másképpen. Ráadásul, egészen sok embertársunkról derül ki világszerte, hogy képesek leküzdeni a torkukat szorongató pánikot és aggodalmat és nem késlekednek kinyújtani egymás felé a kezüket. Az éneklő olaszokról terjedő videókat talán már te is meghatódtál, gombóccal a torkodban. Ha esetleg lemaradtál arról, ahogy a németek olaszul énekelnek, hogy támogatásukat fejezzék ki, akkor mindenképpen hallgasd meg:

De nem kell ilyen messzire néznünk. Amerre csak nézek, összefogást látok hazánkban is. Vállalkozókat, akik üzleti érdekeiket hátrahagyva felajánlják amit adni tudnak. Egymást segítő embereket, önkénteseket, akik a szorult helyzetben lévőket támogatják. Fiatalokat, akik nem csak köpködnek a karanténből, hanem gyógyszert, ételt visznek az időseknek, bevásárolnak azoknak akik akadályoztatva vannak. Pedagógusokat, akik saját pártfogoltjaikon kívül is vállalják, hogy segítenek az otthon tanulással küzdőknek. Egyetemistákat, akik bébiszitternek állnak. Bolti eladókat, akik nap mint nap kiteszik magukat a veszélynek, hiszen nem lehet tudni ki fertőző máris. És természetesen a harcosok első vonalát, az egészségügyi dolgozókat, akik ott vannak, és harcolnak a betegekért…tudván, hogy nem az a kérdés, elkapják-e a fertőzést, épp csak azt nem tudni mikor, és milyen súlyossággal.

#tapssalkoszondmeg

Értük szóljon a taps! Világszerte, különféle nyelvterületeken és időzónákon átívelő hagyománnyá lett, a szolidaritás kifejezése, annak jele, hogy az emberek hálásak. Hálásak azoknak, akik minden nap elindulnak, kockáztatnak és megfeszítetten dolgoznak azért, hogy mi biztonságban legyünk, hogy szeretteink meggyógyulhassanak, és hogy az életünk többé kevésbé zökkenőmentesen folyhasson tovább a maga útján, otthonunk falai közt. Meséld el a gyermekednek, miről szól ez az egész, mi végre ez a nagy utcabál, mely csak az utcán nem folyhat. Álljatok ki és tapsoljatok!

A tapskoncert ideje világszerte helyi idő szerint 20:00 órakor van, ekkor az emberek az ablakaikba, erkélyeikre tódulnak, tapsolnak, zenélnek, fütyülnek és kurjongatnak – és így adják a világ tudtára hálájukat. Csatlakozz te is!

#tegyélkiegyszívetazablakba

Készítsetek szívecskéket! A hála és köszönet kifejezésének van ugyanis egy másik, szívmelengető módja. A kezdeményezés egy baranyai édesanyától indult el, akinek az ötletét életre hívta a BAMA hírportál, egy Facebook- csoport formájában, melybe mára több mint 12.000 tag lépett be. Az ablakba ragasztott papírszívek azt üzenik a lakásunk előtt elhaladó orvosoknak, ápolóknak, bolti eladóknak, postásoknak, futároknak, tanároknak, diákoknak, édesanyáknak és mindenkinek aki abban a bizonyos közös csónakban húzza az evezőlapátot: Köszönjük Nektek, hogy vagytok, hogy értünk dolgoztok! A gyerekeket is bevonhatjátok, együtt még jobb elkészíteni. A szívek bármilyen színűek lehetnek (a miénk épp vízfestékpacákkal lett szivárványos) a lényeg, hogy örömmel, szeretettel készüljenek!

Igen, baj van, óriási baj. Mindenhol. De nem szabad eközben elfeledkeznünk arról, hogy emberek vagyunk. Egymás felé kell nyitnunk most, nem szabad elfordítanunk az arcunkat, mert lehet, hogy épp a mi segítségünkön, együttérzésünkön múlik valakinek a jövője. Ez egy közös harc, ne maradjunk ki belőle! És amikor az egésznek vége lesz, talán mindannyian egy kicsit mások leszünk, kicsit jobb emberek. És akkor, elmondhatjuk majd, hogy nem volt haszontalan ez a járvány.