Mutasd, hány tesód van, megmondom ki vagy…Vagy mégsem?

A Facebook-oldalunkon megjelent videó írásos anyagát olvashatod itt. A Veszprémi Egyetem mentálhigiéné-szakos hallgatóikén arra kerestük a választ, vajon igaz-e, hogy a születési sorrend előre eldönti kik leszünk.

Először annak jártunk utána, hogy a népszerű sztereotípia vajon miből táplálkozik, mi lehet az alapja. Mint kiderült, korábban többen is foglalkoztak már a témával.

Alfred Adler (1870-1937) pszichoanalitikus elmélete a testvérsorrendről és annak hatásairól szerint a születési sorrendnek jellemformáló hatása van, alakítja életutunkat, a családban elfoglalt helyünket. Az elsőszülöttek, a középső testvérek, és a legkisebbek jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek: Az elsőszülöttekre jellemző a felelősségtudat, a vezetői hajlam, a magasabb teljesítményorientáció és a konzervatívabb nézetek. A középső testvérek versengőek, jó konfliktuskezelők és kompromisszumkészek. Rugalmasabbak és nyitottabbak az új dolgokra. A legkisebb testvérek gyakran lazábbak, és kreatívabbak. Jellemző rájuk a kényelem keresés és a figyelem iránti vágy.

Frank Sulloway (1947-) az evolúciós pszichológia szempontjából vizsgálta a születési sorrend hatását, kibővítette, és részletesebben vizsgálta a család és az egyén fejlődése közötti kapcsolatokat. A szülői ráfordítás elmélete szerint a szülők erőforrásainak megosztása és a testvérek versenyzése együtt jár a család szaporodási sikerével. A születési sorrend elmélete szerint a gyermekek megpróbálják megkülönböztetni magukat a testvéreiktől. Tehát, a szülői erőforrásért folyó küzdelemben, minden következő gyermek megpróbál felvenni egy még szabad szerepet, szakkifejezéssel: elfoglalni egy szabad nichet. A családban elfoglalt szerep fogja kialakítani a gyerek személyiségét.

A szociális hatásnak is fontos szerepe van, pl. a születési sorrend befolyásolja a személyiségjegyek kialakulását, mint például a vezetői hajlam, a versengő készség vagy a kreativitás. Fontos tények a történelmi, társadalmi és gazdasági helyzet és kulturális szempontok az elsőszülött szerepével kapcsolatban: pl. hatása az elsőszülöttek rangjára, örökösödési szokások, a vagyont az első fiú örökölte, taníttatásban előnyt élvezett stb.

Szociálpszichológusok 2015-ös kutatási eredményei szerint a születési sorrend hatása a személyiségre minimális, és a korábbi, ellentmondásos eredmények főleg a nem megfelelő kutatási módszerekből származtak. Két, 2015-ben készült tanulmány szerint a születési sorrendnek alig, vagy egyáltalán nincs hatása a személyiségre, és csak minimális hatással van az intelligenciára. Az első tanulmány (Damian és Robert, 2015) nagy mintát használt, és az átlagos hatás korrelációja csak 0,02 volt. A második tanulmány (Rohrer, Egloff és Schmukle, 2015) három nagy minta (Nagy-Britannia, USA, Németország) alapján vizsgálta a születési sorrend és a személyiség kapcsolatát, és hasonló eredményre jutott. A születési sorrend nem befolyásolja érdemben a személyiséget, kivéve az intelligenciát, ahol az elsőszülöttek valamivel magasabb pontszámot értek el. A korábbi tanulmányok ezzel ellenkező eredményeit valószínűleg az alacsony mintavétel, és a nem reprezentatív minták használata okozta, ahol nem zárták ki a zavaró tényezőket, mint pl. a testvérpárok száma és a család szociális-gazdasági státusza, amelyek szintén befolyásolhatják a személyiség és intelligencia fejlődését.

Az intelligenciával kapcsolatos klasszikus genetikai kutatásoknak egy másik meglepő – és hatásában messze mutató – eredménye az volt, hogy megváltoztatta a családi környezet hatásáról vallott korábbi felfogást. A genetikai kutatások egyértelművé tették, hogy az együtt élő embereket kétfajta környezeti hatás éri. A közös (osztatlan) környezet, amely során a globális hatások során az azonos háztartásban nevelkedő testvéreket hasonlóan érintettek pl.: család jövedelme, szülők szokásai és nevelési stílusa, és a nem közös környezet, amelyben az egyéni, és eltérő hatások érvényesülnek az azonos háztartásban nevelkedő testvérekre pl: születési sorrend, különböző barátok, tanárok és hobbi, sport.
A nem közös környezet eltérő útra tereli az amúgy egy háztartásban élő testvérek életét: eltérő családon belüli szerepek, különböző intézményi (főleg iskolai) hatások, más baráti kapcsolatok stb. Az eredményekből azonban az rajzolódik ki, hogy még az azonos családi (családon belüli) környezet is inkább a divergens életpályák felé irányítja a testvéreket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a család ne volna fontos a gyerekek későbbi életének az alakulásában. Inkább azt jelenti, hogy a minden gyerekkel szemben alkalmazott általános szülői elvek és stratégiák, továbbá a szülői ház tárgyi, személyi és intellektuális adottságai nem globálisan érvényesítik hatásukat, hanem az ott élők egyéni „pszichológiai szűrőjén” keresztül. Ugyanazt a hatást az egyes gyerekek eltérő módon élik át, dolgozzák fel, és válaszolják meg – genetikai adottságaik és korábbi tapasztalataik függvényében. Sokszor a gyerekek hajlamai, képességei azon keresztül változnak, hogy hatást gyakorolnak környezetük tagjaira, elsősorban a szülőkre, és ez visszahat saját fejlődésükre pl. a sportban kiváló adottságokkal rendelkező gyermekek teljesítményét környezetük állandóan megerősíti, ezzel lehetővé teszi fokozatos fejlődésüket ezen a téren.

Ikervizsgálatok és az örökbefogadáson alapuló vizsgálatok egyaránt azt erősítik meg, hogy gyermekkorban viszonylag kisebb a genetikai befolyás, és nagyobb a közös környezet hatása az intelligenciára nézve, mint felnőttkorban. Az együtt nevelkedő testvérek részben a közös gének következtében, részben pedig a közös családi környezet hatásai jóvoltából hasonlítanak egymásra. Felnőttkorban a hasonlóságot szinte kizárólag a gének okozzák, amelyek hatása a gyermekkor után jelentősen növekszik. Eltűnik viszont a közös környezet hatása, miközben a nem közös környezet jelentősége fokozódik. A testvérpárok közötti különbségek alapvetően a nem közös környezet hatására jönnek létre.

Következtetés
A korábbi kutatások abszolút alátámasztják a születési sorrenddel kapcsolatos általánosítást, míg az újabb kori vizsgálatok megcáfolni látszanak azt. Az újabb kutatási eredmények ellenére a sztereotípia makacsul tartja magát, ami valószínűleg akkor is így marad, ha teljes mértékben sikerülne megcáfolni a jövőben. A születési sorrend hatása a személyiségre már több mint egy évszázada vita tárgyát képezi, azonban a kutatási eredmények ellentmondásosak maradtak, így határozott álláspontot, nem sikerült nekünk sem foglalni az ügyben.

_{Indexkép: Ana Krach képe a Pixabay -en.}