Ugróiskola – emlékszel még?

Gyermekkorunk kedvelt játéka volt a híres ugróiskola – olyan volt, mint a lányok körében az “ántánténusz”, mindenki ismerte. Ha te is játszottad, nosztalgikus sorok következnek 🙂

A legjobb az volt benne, hogy mindenhol lehetett játszani. A legmenőbb persze a színes krétával rajzolt verzió volt, de ha épp az nem jutott, beértük a fehérrel (a hetes “zsákmányolta” a suliban a tábla alján gyülekező apró darabokból) vagy vörössel (ha akadt épp törött tégla a környéken). Végső esetben bottal rajzoltuk a homokba, bár ez esetben nehezebb volt számolni a tévesztéseket, mert a vonal azonnal eltűnt ahogy ráléptünk.

Hogy rajzoljuk?

A legegyszerűbb verziót mindenki ismeri, nem nehéz. Általában abban a korban, amikor már tudnak mit kezdeni a fél lábon ugrálással, a gyerekeknek a tízig számolással sem szokott gondjuk lenni. Persze ha a igényli a csemete, akár tovább is rajzolható – az én fiam ma éppen 19-ig kérte, alig tudta befogni a kamera 🙂

Rajzolója válogatja, hogy a duplamezők hová kerülnek. Persze ez a verzió is felrajzolható buborékokból, hullámzó sínpárként haladó oldalvonalakkal stb. A kisebbek számára lábnyomokat vagy pöttyöket is rajzolhatunk bele, pusztán azt jelezve, hogy egy-vagy két lábbal kell érintenie a földet a picinek, de pöttyökkel jelölhetünk számokat is, dobókocka-szerűen.

Nagyobb, már olvasni tudó csemetékkel, akik a mozgásban is ügyesebbek, lehet komplett labirintus is belőle, különféle mozgásokkal, ugrásokkal, mint guggolás, terpesz, megpördülés, helyben futás, talajérintés, ugrások, négyütemű fekvőtámasz…csak a fantáziánk szabhat határt.

Játékszabályok

A klasszikus ugróiskolának kétféle szabálya közismert. A pályán kívül mindkettőhöz kell egy kő a játékosok kezébe. Annak idején a panelrengetegben mi nagyon profin nyomtuk, mindenkinek volt saját kavicsa, ami szép volt, vagy egyszerűen pontosan lehetett vele dobni.

1. A közismert verzió:

A játékos a pálya elején áll (akár egy külön felrajzolt dobóvonal mögött) és megkísérli elvégezni az ugró iskola első osztályát: a követ az első négyzetbe dobja, egy lábon beleugrik, a követ felveszi és megfordulva visszaugrik a rajtvonalhoz. A második osztályhoz a követ a kettes négyzetbe dobja, egy lábon beleugrik az egyesbe, a kettesbe, felveszi a követ és visszaugrál a rajthoz. Így tovább végzi az osztályokat minden “tanuló”. Bukásnak minősül, ha menet közben leteszi a lábát, vagy a vonalra ugrik, esetleg nem talál bele a kővel a megfelelő négyzetbe a nebuló, ilyenkor “osztályt kell ismételni”, amikor a játékos újra sorra kerül.

2. Egyszerűsített verzió:

A játékosok minden alkalommal végigugrálnak az iskolán, mindig egy négyzetet átugorva, azt amelyikben éppen a kavics van, visszafelé úton pedig fel kell venniük azt. A “bukás” szabályai ugyanazok, tilos letenni a lábat, vonalra ugrani, kézzel támaszkodni stb., ilyenkor újra végig kell ugrálni az adott “osztályt” úgy, hogy a kavics a megfelleő számú mezőben marad. Kisebbekkel természetesen kő nélkül is játszható, csak az ugrálás öröméért.

Variációk

Ezek száma szinte végtelen, nagyon jól használható játékos módszer bármire, amit szeretnénk a gyermeknek megtanítani. A számláláson túl, bármire alkalmas, ami a szerialitással van kapcsolatban, pl. hét napjai, hónapok, de ugyanígy mondókák, versikék ritmusára is lehet ugrálni. A hét vezér, vagy a bolygók nevei Naptól távolodó sorrendben… megvan a jelenet az Agymenőkből mikor Sheldon a lépcsőkön leugrálva sorolja a Naprendszer bolygóit ugye? Tényleg sokat segít a tanulásban, ha mozgással kapcsoljuk össze a tananyagot.

Kisgyermekeknél ez azért is nagyon fontos, mert – ahogy azt Vekerdy tanár úr is leszögezte már – a gyermek fizikai felépítése indokolja ezt. Arányaiban ugyanis nagyobb a fejük, mint a felnőtteké, több oxigént igényel az agyuk, ahhoz hogy maximális fokozaton tudjon dolgozni. Mozgás közben a test felpezsdül, a pulzusszám emelkedésével a légzés is gyorsul, így több oxigén jut a vérbe, ezáltal az agyba is. Végső soron tehát a tanulás is hatékonyabbá válik. A legjobb pedig, hogy lehet vég nélkül ugrálni, ugrálni, ugrálni! 🙂

Tipp: Mivel a kimozdulás mostanában kissé nehézkes, próbáljunk a lakásban ugróiskolát készíteni! Hosszabb szőrű szőnyegbe toll, ceruza segítségével (azzal a végével ami nem fog) “rajzolva” is látható marad. A padlóra ragaszthatunk nagy postai csomagolópapírt, és erre filccel rajzolhatunk, de jó megoldás lehet a szigetelőszalaggal a padlóra ragasztani a pályát. Ez utóbbi könnyedén felszedhető gyógyszertári sebbenzinnel, vagy acetonnal, azonban ezek károsíthatják a parkettát, ezért csak járólapon alkalmazzuk.

Jó szórakozást!